Széna, szalma...

Persze lehet, hogy én vagyok hülye, de nem értem, mi a baj. Tegnap az egész délután egy merő vitából, duzzogásból, hisztiből és könyörgésből állt. Nem evett szénát, mert az nem kellett neki, cserébe beköltözött a tálkájába, és ott maradt. Időnként nekilódult vele, mutatta, hogy üres, meg hogy talán ha lennék olyan drága és tennék bele valamit. Bevallom, a 6 órát én jobban vártam, mint ő. Megetettem, de hát éppen becuppogta a tápocskát már jött is panaszkodni, hogy kevés volt. Elhiszem, hogy szereti, meg minden, de hát ugye ennyit csak nem kellene ennie, főleg hogy mozogni meg most nem mozog olyan sokat (bár egyrészt nagyon ügyesen önállósodunk, másrészt nagyon ügyesen követjük a Varázslatos Kék Papucsot, ami nekem csak jó, mert ugye az az én lábamon van, szóval végülis mindig szem előtt van a drága). Aztán csak kiengedtem egy kicsit este, hátha az eltereli a figyelmét, de komoly lelki törést szenvedett a kicsi szívem, mert eltűnt a Nagy és Szent Kakkantós lapát, ami nélkül ugye nem élet az élet. Hát nem kis időbe tellett, mire leesett nekem is, mi a nagy bánat oka, na de ugye hová tettem a szent ereklyét? Aztán csak eszembe jutott, hogy persze, a fürdőszobában van, mert el kellett mosnom. De amikor visszatettem, először csak elkezdte húzogatni meg rángatni azt is. El sem tudtam képzelni, mi a gond (aztán kiderült, hát persze, rosszul tettem le). Nem rég óta van nálunk Csülök, de én még olyan elégedettséget nem láttam a kis pofiján, mint mikor beült a lapátba. Nem értem, tényleg nem, mi olyan jó abban, de még mindig azt hiszem, hogy várja, hogy egyszer felröppen vele a Mennyei Mannáig (alias táposzacskó).

Utána, hogy jó alaposan örültünk a Nagy és Szent Kakkantós lapátnak, mert hát ez is valami rituálé kezd lenni nálunk, megint nagy rallizásba kezdett, csak hát most úgy láttam, inkább azért rohangál össze vissza, mert fél, bár csak az utcáról szűrődtek be a zajok, de kiabáltak a gyerekek, autók jöttek mentek, kutyák ugattak, sötét volt, szóval eléggé félőskének tűnt. Odajött néha a Varázslatos Kék Papucshoz simogatásért, akkor jobb lett, ment egy kört, de amint nagyobb zajt hallott, ugrott egy hatalmasat.

Aztán jött a fekete leves. Gondoltam én is kis naivan, hogy majd ölbe veszem, úgyis szörnyű napom volt, tényleg, katasztrófa, hát majd megnyugszom egy kicsit, ahogy simogatom, meg majd ő is lenyugszik... Ölbe is vettem, de nem nagyon akart megmaradni, hát akkor menjen. Aztán ahogy figyeltem rá, nehogy valamit megrágjon, találtam egy bogyót a párnán. Nem értettem a dolgot, mert ugye nem szokott ő ilyeneket csinálni, még mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet telebogyózni az ágyat. Aztán látom, hogy szaporodnak a bogyók. Mire leesett, hogy ez mit jelent, már meg volt a baj. Belepisilt az ágyba. Hát ez volt a nap csúcspontja, fogtam, visszatettem a ketrecbe, ő persze okosan pislogott, hogy "Hát de már pisiltem, naaaaaaaaaaaa, hagy maradjak már, már ígérem nem fogok pisilni...", de bevallom, akkor már nem nagyon hatott meg. Visszatettem, rácsuktam a ketrec ajtót, mire ő szorgos ivásba kezdett, na mondom, pótolni kell a folyadékhiányt, aztán elkezdtem én meg lemosni az ágyat ecetes vízzel, az általában működik. Közben megint megtalálta a tálkát, megint csak nézett rám nagy szomorú szemekkel, én meg nem tudtam, mit csináljak, mert hát ha most adok neki, elhízik, ha csak egy picit adok, akkor betudja annak, hogy milyen nagyon ügyes volt, de amúgy meg csak azt látom, hogy jár a tekintete a tál és köztem. Végül engedtem a nyomásnak, kapott 2 szem körtés tápot, de megmondtam neki, hoyg ebből nem csinálunk, páromnak meg, hogy ne adjon neki, bármennyire könyörög, ha éhes, majd eszik szénát. Most várunk. Át akarok térni másik fajta szénára, de még nem tudom, milyenre...