Home sweet home

Hát hazahoztuk a rosszcsontot, azóta nem unatkozunk.

Először túlzásnak éreztem a Jolly Roger nevet, lévén, hogy a halálfejet a kalóz zászlón hívják így, de aztán rászolgált a nevére a drága. Bár elkezdtük Csülöknek hívni, egyrészt mert ezt könnyebb kimondani, másrészt mert kezdeti rosszalkodásai után előterjesztettem neki, hogy ha így folytatja, átkeresztelődik Pörköltté, aztán karácsonykor megy a két ékszerteknős mellé a kondérba (ez persze csak vicc).

Természetesen azzal kezdtük, hogy széttúrtuk a ketrecben a forgácsot, mert miért ne. Másnap belepisiltünk az ágyba, kikezdtük a gazdi maciját, a gazdi takaróját, a gazdi kezét! (a helye még látszik). Nem akartam hinni a tenyésztőnek, amikor mondta, hogy a blogokkal meg ilyenekkel óvatosan, én tényleg azt hittem, hogy a nyalogatás azt jelenti minden nyuszinál, hogy jajj de szeretlek. Ezért nem is merült fel bennem egy pillanatig sem, hogy Őnyusszsága talán mást forgat a fejében, amikor nyalogatni kezdte az ujjam. Aztán egyszer csak ráharapott. Minden nyuszigazdinak javaslom, ne próbálja ki... nagyon fáj. Persze azóta már lyukas az összes otthoni pólóm, párom összes otthoni pólója, meg minden.

Aztán hogy a gondok folytatódjanak, másnap, hogy hazahoztuk, csak hallom, hogy veszettül rágja az itató csövét. Piszkálom a csövet, de csak jön belőle a víz. Aztán egyszer csak nem jött. Akkor gyorsan kicseréltük az itatóját, mert volt otthon egy kisebb is, az már működött, szegényt egy órán keresztül nem lehetett lecsatolni a csőről. Sajnáltam nagyon, bár előtte semmilyen jelét nem adta, hogy szomjas lenne, vagy bármi... Ráadásul éppen indultunk valahová, még jó, hogy előtte észrevettem, mi van, mert csak később értünk haza, és addigra már nagyon szomjas lett volna :(

Aztán hogy ezt a gondot is orvosoltuk, felmerült a következő: a mi nyuszink miért nem nyúlik el? Erre párom jött rá, hát persze, szúrja a forgács. Na, csináltunk neki forgácsmentes helyet, azt sem tudta, merre dőljön. Nyúlt erre, nyúlt arra, viszont egyre többet vakarózott. El sem tudtam képzelni, mi baja lehet, na aztán leesett... a forgácsnak a pora csíphette a bőrét. Mivel az alomtálca már bent volt (2. napon be tudtam tenni és azóta is ügyesen oda jár), kitakarítottam a ketrecet teljesen, azóta is takarítgatom, most mintha enyhülne a viszketés.

Menet közben előléptem a varázslatos kék papuccsá, ami a kaját adja (ugyanis otthon egy kék mamuszban mászkálok), pont azon agyaltam minap, hogy mivel az már eléggé el van nyűve, mi lesz a kis drágával, ha lecserélem. Mondtam páromnak, hogy ilyen kéket kell venni, nehogy lelki törést szenvedjen a nyuszink :)

A kékhez egyébként is vonzódik, bár bevallom, fura logikája van. Azt hiszi pl. hogy ha kiengedem, és ő beleül a "kakkantós lapátba" (amivel az almot takarítom), az felrepíti őt a mennyei mannáig (azaz a tápig, amit az ablakban tartok...). Gondolom ezt abból, hogy csak ül a lapátban, kitartóan, és nézi a célt, ahová el szeretne jutni.

Nagy rally király, kedvence az "előszobából gyorsolunk majd hason végigcsúszunk a folyosón" játék, azt tényleg imádja :) Meg a "de jó, hogy a gazdiék meszelnek és összetolták a bútorokat, mert jókat lehet körbe-körbe futkorászni" játék is nagyon muris :)

A másik nagyon fura dolog, hogy nyalogatta a karunkat, ha simogattuk, akkor is azt hittem, hogy jajj de szeret, utána azt, hogy izgul a vénámra, erre kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy "köszi, hogy simogatsz, csak légyszi most engedj el". Hihetetlen. Milyen kis egyéni kifejezéskészlete van. :)

Ja, és lassan hallgat a nevére :) Hiába, a kössük a kajához dolog tényleg bevált :)