Mivel Mufatka nem ette a szénát, kezdtem kétségbeesni. Tímea azt mondta, játszunk "Keresd meg a kajcsit" című játékot, hát kipróbáltam. Miután rájöttünk a játék lényegére, már nagyon élveztük. Körbeszimatolta az egész lakást, vajon hová tehettem még tápocska adagocskákat :) ÉS! Este már hallottam is, ahogy ropog a foga alatt a széna :) A trükk bevállt.
Reggel viszont nagy volt a hiszti, mert nem kapott tápot. Hát, csak megszokja, vagy nem tudom, de azt nem szeretném, ha tényleg emiatt nem enne szénát és valami baja lenne...
Takarítás
Tegnap kitakarítottuk a ketrecet. Használhatom a többes számot, mert Csülök igen aktívan részt vett. Pakolta a lapátot, széttúrta a szemetet, dobálta a seprűt, majd kért egy kis simogatást, hiszen nagyon ügyes volt :D
A törölközőt kivettem alóla, most nyugodtabbnak tűnik a lelke, pedig csak jót akartam, amikor alátettem, de ha nem, hát nem. Legalább Csülök szagú lett, talán nagyobb bátorságot ad, ha megyünk a doktorbácsihoz oltásért.
Mivel ügyes volt este nagyon, kapott egy jutalomfalatka tápot, bár mondtam neki, hogy ebből nem csinálunk rendszert, de nem hiszem, hogy megértette :D A másik nagyon nagy élmény a párommal történő polcszerelés volt :) Kis rosszcsont körbeugrálta a ketrecet egy párszor, miközben a drágám a polcát erősítette a ketrec tetejéhez. Persze azt mondanom sem kell, hogy a rögzítő kötelet elrágta Csülök reggelre. ( XD )
Egy dolog aggaszt, fogalmam sincs, miért nem eszik szénát, és mit tudnék ezzel kezdeni... (?_?)
A törölközőt kivettem alóla, most nyugodtabbnak tűnik a lelke, pedig csak jót akartam, amikor alátettem, de ha nem, hát nem. Legalább Csülök szagú lett, talán nagyobb bátorságot ad, ha megyünk a doktorbácsihoz oltásért.
Mivel ügyes volt este nagyon, kapott egy jutalomfalatka tápot, bár mondtam neki, hogy ebből nem csinálunk rendszert, de nem hiszem, hogy megértette :D A másik nagyon nagy élmény a párommal történő polcszerelés volt :) Kis rosszcsont körbeugrálta a ketrecet egy párszor, miközben a drágám a polcát erősítette a ketrec tetejéhez. Persze azt mondanom sem kell, hogy a rögzítő kötelet elrágta Csülök reggelre. ( XD )
Egy dolog aggaszt, fogalmam sincs, miért nem eszik szénát, és mit tudnék ezzel kezdeni... (?_?)
Széna, szalma...
Persze lehet, hogy én vagyok hülye, de nem értem, mi a baj. Tegnap az egész délután egy merő vitából, duzzogásból, hisztiből és könyörgésből állt. Nem evett szénát, mert az nem kellett neki, cserébe beköltözött a tálkájába, és ott maradt. Időnként nekilódult vele, mutatta, hogy üres, meg hogy talán ha lennék olyan drága és tennék bele valamit. Bevallom, a 6 órát én jobban vártam, mint ő. Megetettem, de hát éppen becuppogta a tápocskát már jött is panaszkodni, hogy kevés volt. Elhiszem, hogy szereti, meg minden, de hát ugye ennyit csak nem kellene ennie, főleg hogy mozogni meg most nem mozog olyan sokat (bár egyrészt nagyon ügyesen önállósodunk, másrészt nagyon ügyesen követjük a Varázslatos Kék Papucsot, ami nekem csak jó, mert ugye az az én lábamon van, szóval végülis mindig szem előtt van a drága). Aztán csak kiengedtem egy kicsit este, hátha az eltereli a figyelmét, de komoly lelki törést szenvedett a kicsi szívem, mert eltűnt a Nagy és Szent Kakkantós lapát, ami nélkül ugye nem élet az élet. Hát nem kis időbe tellett, mire leesett nekem is, mi a nagy bánat oka, na de ugye hová tettem a szent ereklyét? Aztán csak eszembe jutott, hogy persze, a fürdőszobában van, mert el kellett mosnom. De amikor visszatettem, először csak elkezdte húzogatni meg rángatni azt is. El sem tudtam képzelni, mi a gond (aztán kiderült, hát persze, rosszul tettem le). Nem rég óta van nálunk Csülök, de én még olyan elégedettséget nem láttam a kis pofiján, mint mikor beült a lapátba. Nem értem, tényleg nem, mi olyan jó abban, de még mindig azt hiszem, hogy várja, hogy egyszer felröppen vele a Mennyei Mannáig (alias táposzacskó).
Utána, hogy jó alaposan örültünk a Nagy és Szent Kakkantós lapátnak, mert hát ez is valami rituálé kezd lenni nálunk, megint nagy rallizásba kezdett, csak hát most úgy láttam, inkább azért rohangál össze vissza, mert fél, bár csak az utcáról szűrődtek be a zajok, de kiabáltak a gyerekek, autók jöttek mentek, kutyák ugattak, sötét volt, szóval eléggé félőskének tűnt. Odajött néha a Varázslatos Kék Papucshoz simogatásért, akkor jobb lett, ment egy kört, de amint nagyobb zajt hallott, ugrott egy hatalmasat.
Aztán jött a fekete leves. Gondoltam én is kis naivan, hogy majd ölbe veszem, úgyis szörnyű napom volt, tényleg, katasztrófa, hát majd megnyugszom egy kicsit, ahogy simogatom, meg majd ő is lenyugszik... Ölbe is vettem, de nem nagyon akart megmaradni, hát akkor menjen. Aztán ahogy figyeltem rá, nehogy valamit megrágjon, találtam egy bogyót a párnán. Nem értettem a dolgot, mert ugye nem szokott ő ilyeneket csinálni, még mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet telebogyózni az ágyat. Aztán látom, hogy szaporodnak a bogyók. Mire leesett, hogy ez mit jelent, már meg volt a baj. Belepisilt az ágyba. Hát ez volt a nap csúcspontja, fogtam, visszatettem a ketrecbe, ő persze okosan pislogott, hogy "Hát de már pisiltem, naaaaaaaaaaaa, hagy maradjak már, már ígérem nem fogok pisilni...", de bevallom, akkor már nem nagyon hatott meg. Visszatettem, rácsuktam a ketrec ajtót, mire ő szorgos ivásba kezdett, na mondom, pótolni kell a folyadékhiányt, aztán elkezdtem én meg lemosni az ágyat ecetes vízzel, az általában működik. Közben megint megtalálta a tálkát, megint csak nézett rám nagy szomorú szemekkel, én meg nem tudtam, mit csináljak, mert hát ha most adok neki, elhízik, ha csak egy picit adok, akkor betudja annak, hogy milyen nagyon ügyes volt, de amúgy meg csak azt látom, hogy jár a tekintete a tál és köztem. Végül engedtem a nyomásnak, kapott 2 szem körtés tápot, de megmondtam neki, hoyg ebből nem csinálunk, páromnak meg, hogy ne adjon neki, bármennyire könyörög, ha éhes, majd eszik szénát. Most várunk. Át akarok térni másik fajta szénára, de még nem tudom, milyenre...
Utána, hogy jó alaposan örültünk a Nagy és Szent Kakkantós lapátnak, mert hát ez is valami rituálé kezd lenni nálunk, megint nagy rallizásba kezdett, csak hát most úgy láttam, inkább azért rohangál össze vissza, mert fél, bár csak az utcáról szűrődtek be a zajok, de kiabáltak a gyerekek, autók jöttek mentek, kutyák ugattak, sötét volt, szóval eléggé félőskének tűnt. Odajött néha a Varázslatos Kék Papucshoz simogatásért, akkor jobb lett, ment egy kört, de amint nagyobb zajt hallott, ugrott egy hatalmasat.
Aztán jött a fekete leves. Gondoltam én is kis naivan, hogy majd ölbe veszem, úgyis szörnyű napom volt, tényleg, katasztrófa, hát majd megnyugszom egy kicsit, ahogy simogatom, meg majd ő is lenyugszik... Ölbe is vettem, de nem nagyon akart megmaradni, hát akkor menjen. Aztán ahogy figyeltem rá, nehogy valamit megrágjon, találtam egy bogyót a párnán. Nem értettem a dolgot, mert ugye nem szokott ő ilyeneket csinálni, még mondtam is neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet telebogyózni az ágyat. Aztán látom, hogy szaporodnak a bogyók. Mire leesett, hogy ez mit jelent, már meg volt a baj. Belepisilt az ágyba. Hát ez volt a nap csúcspontja, fogtam, visszatettem a ketrecbe, ő persze okosan pislogott, hogy "Hát de már pisiltem, naaaaaaaaaaaa, hagy maradjak már, már ígérem nem fogok pisilni...", de bevallom, akkor már nem nagyon hatott meg. Visszatettem, rácsuktam a ketrec ajtót, mire ő szorgos ivásba kezdett, na mondom, pótolni kell a folyadékhiányt, aztán elkezdtem én meg lemosni az ágyat ecetes vízzel, az általában működik. Közben megint megtalálta a tálkát, megint csak nézett rám nagy szomorú szemekkel, én meg nem tudtam, mit csináljak, mert hát ha most adok neki, elhízik, ha csak egy picit adok, akkor betudja annak, hogy milyen nagyon ügyes volt, de amúgy meg csak azt látom, hogy jár a tekintete a tál és köztem. Végül engedtem a nyomásnak, kapott 2 szem körtés tápot, de megmondtam neki, hoyg ebből nem csinálunk, páromnak meg, hogy ne adjon neki, bármennyire könyörög, ha éhes, majd eszik szénát. Most várunk. Át akarok térni másik fajta szénára, de még nem tudom, milyenre...
Home sweet home
Hát hazahoztuk a rosszcsontot, azóta nem unatkozunk.
Először túlzásnak éreztem a Jolly Roger nevet, lévén, hogy a halálfejet a kalóz zászlón hívják így, de aztán rászolgált a nevére a drága. Bár elkezdtük Csülöknek hívni, egyrészt mert ezt könnyebb kimondani, másrészt mert kezdeti rosszalkodásai után előterjesztettem neki, hogy ha így folytatja, átkeresztelődik Pörköltté, aztán karácsonykor megy a két ékszerteknős mellé a kondérba (ez persze csak vicc).
Természetesen azzal kezdtük, hogy széttúrtuk a ketrecben a forgácsot, mert miért ne. Másnap belepisiltünk az ágyba, kikezdtük a gazdi maciját, a gazdi takaróját, a gazdi kezét! (a helye még látszik). Nem akartam hinni a tenyésztőnek, amikor mondta, hogy a blogokkal meg ilyenekkel óvatosan, én tényleg azt hittem, hogy a nyalogatás azt jelenti minden nyuszinál, hogy jajj de szeretlek. Ezért nem is merült fel bennem egy pillanatig sem, hogy Őnyusszsága talán mást forgat a fejében, amikor nyalogatni kezdte az ujjam. Aztán egyszer csak ráharapott. Minden nyuszigazdinak javaslom, ne próbálja ki... nagyon fáj. Persze azóta már lyukas az összes otthoni pólóm, párom összes otthoni pólója, meg minden.
Aztán hogy a gondok folytatódjanak, másnap, hogy hazahoztuk, csak hallom, hogy veszettül rágja az itató csövét. Piszkálom a csövet, de csak jön belőle a víz. Aztán egyszer csak nem jött. Akkor gyorsan kicseréltük az itatóját, mert volt otthon egy kisebb is, az már működött, szegényt egy órán keresztül nem lehetett lecsatolni a csőről. Sajnáltam nagyon, bár előtte semmilyen jelét nem adta, hogy szomjas lenne, vagy bármi... Ráadásul éppen indultunk valahová, még jó, hogy előtte észrevettem, mi van, mert csak később értünk haza, és addigra már nagyon szomjas lett volna :(
Aztán hogy ezt a gondot is orvosoltuk, felmerült a következő: a mi nyuszink miért nem nyúlik el? Erre párom jött rá, hát persze, szúrja a forgács. Na, csináltunk neki forgácsmentes helyet, azt sem tudta, merre dőljön. Nyúlt erre, nyúlt arra, viszont egyre többet vakarózott. El sem tudtam képzelni, mi baja lehet, na aztán leesett... a forgácsnak a pora csíphette a bőrét. Mivel az alomtálca már bent volt (2. napon be tudtam tenni és azóta is ügyesen oda jár), kitakarítottam a ketrecet teljesen, azóta is takarítgatom, most mintha enyhülne a viszketés.
Menet közben előléptem a varázslatos kék papuccsá, ami a kaját adja (ugyanis otthon egy kék mamuszban mászkálok), pont azon agyaltam minap, hogy mivel az már eléggé el van nyűve, mi lesz a kis drágával, ha lecserélem. Mondtam páromnak, hogy ilyen kéket kell venni, nehogy lelki törést szenvedjen a nyuszink :)
A kékhez egyébként is vonzódik, bár bevallom, fura logikája van. Azt hiszi pl. hogy ha kiengedem, és ő beleül a "kakkantós lapátba" (amivel az almot takarítom), az felrepíti őt a mennyei mannáig (azaz a tápig, amit az ablakban tartok...). Gondolom ezt abból, hogy csak ül a lapátban, kitartóan, és nézi a célt, ahová el szeretne jutni.
Nagy rally király, kedvence az "előszobából gyorsolunk majd hason végigcsúszunk a folyosón" játék, azt tényleg imádja :) Meg a "de jó, hogy a gazdiék meszelnek és összetolták a bútorokat, mert jókat lehet körbe-körbe futkorászni" játék is nagyon muris :)
A másik nagyon fura dolog, hogy nyalogatta a karunkat, ha simogattuk, akkor is azt hittem, hogy jajj de szeret, utána azt, hogy izgul a vénámra, erre kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy "köszi, hogy simogatsz, csak légyszi most engedj el". Hihetetlen. Milyen kis egyéni kifejezéskészlete van. :)
Ja, és lassan hallgat a nevére :) Hiába, a kössük a kajához dolog tényleg bevált :)
Először túlzásnak éreztem a Jolly Roger nevet, lévén, hogy a halálfejet a kalóz zászlón hívják így, de aztán rászolgált a nevére a drága. Bár elkezdtük Csülöknek hívni, egyrészt mert ezt könnyebb kimondani, másrészt mert kezdeti rosszalkodásai után előterjesztettem neki, hogy ha így folytatja, átkeresztelődik Pörköltté, aztán karácsonykor megy a két ékszerteknős mellé a kondérba (ez persze csak vicc).
Természetesen azzal kezdtük, hogy széttúrtuk a ketrecben a forgácsot, mert miért ne. Másnap belepisiltünk az ágyba, kikezdtük a gazdi maciját, a gazdi takaróját, a gazdi kezét! (a helye még látszik). Nem akartam hinni a tenyésztőnek, amikor mondta, hogy a blogokkal meg ilyenekkel óvatosan, én tényleg azt hittem, hogy a nyalogatás azt jelenti minden nyuszinál, hogy jajj de szeretlek. Ezért nem is merült fel bennem egy pillanatig sem, hogy Őnyusszsága talán mást forgat a fejében, amikor nyalogatni kezdte az ujjam. Aztán egyszer csak ráharapott. Minden nyuszigazdinak javaslom, ne próbálja ki... nagyon fáj. Persze azóta már lyukas az összes otthoni pólóm, párom összes otthoni pólója, meg minden.
Aztán hogy a gondok folytatódjanak, másnap, hogy hazahoztuk, csak hallom, hogy veszettül rágja az itató csövét. Piszkálom a csövet, de csak jön belőle a víz. Aztán egyszer csak nem jött. Akkor gyorsan kicseréltük az itatóját, mert volt otthon egy kisebb is, az már működött, szegényt egy órán keresztül nem lehetett lecsatolni a csőről. Sajnáltam nagyon, bár előtte semmilyen jelét nem adta, hogy szomjas lenne, vagy bármi... Ráadásul éppen indultunk valahová, még jó, hogy előtte észrevettem, mi van, mert csak később értünk haza, és addigra már nagyon szomjas lett volna :(
Aztán hogy ezt a gondot is orvosoltuk, felmerült a következő: a mi nyuszink miért nem nyúlik el? Erre párom jött rá, hát persze, szúrja a forgács. Na, csináltunk neki forgácsmentes helyet, azt sem tudta, merre dőljön. Nyúlt erre, nyúlt arra, viszont egyre többet vakarózott. El sem tudtam képzelni, mi baja lehet, na aztán leesett... a forgácsnak a pora csíphette a bőrét. Mivel az alomtálca már bent volt (2. napon be tudtam tenni és azóta is ügyesen oda jár), kitakarítottam a ketrecet teljesen, azóta is takarítgatom, most mintha enyhülne a viszketés.
Menet közben előléptem a varázslatos kék papuccsá, ami a kaját adja (ugyanis otthon egy kék mamuszban mászkálok), pont azon agyaltam minap, hogy mivel az már eléggé el van nyűve, mi lesz a kis drágával, ha lecserélem. Mondtam páromnak, hogy ilyen kéket kell venni, nehogy lelki törést szenvedjen a nyuszink :)
A kékhez egyébként is vonzódik, bár bevallom, fura logikája van. Azt hiszi pl. hogy ha kiengedem, és ő beleül a "kakkantós lapátba" (amivel az almot takarítom), az felrepíti őt a mennyei mannáig (azaz a tápig, amit az ablakban tartok...). Gondolom ezt abból, hogy csak ül a lapátban, kitartóan, és nézi a célt, ahová el szeretne jutni.
Nagy rally király, kedvence az "előszobából gyorsolunk majd hason végigcsúszunk a folyosón" játék, azt tényleg imádja :) Meg a "de jó, hogy a gazdiék meszelnek és összetolták a bútorokat, mert jókat lehet körbe-körbe futkorászni" játék is nagyon muris :)
A másik nagyon fura dolog, hogy nyalogatta a karunkat, ha simogattuk, akkor is azt hittem, hogy jajj de szeret, utána azt, hogy izgul a vénámra, erre kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy "köszi, hogy simogatsz, csak légyszi most engedj el". Hihetetlen. Milyen kis egyéni kifejezéskészlete van. :)
Ja, és lassan hallgat a nevére :) Hiába, a kössük a kajához dolog tényleg bevált :)
Hazajövetel
Nah, ha minden igaz, vasárnap hozzuk haza a pamacsot, bár amilyen szétszórt vagyok, kiment a fejemből, hogy délelőtt nem érek rá, így hát persze lelkesedtem a 1/2 11-ért, aztán rájöttem tegnap éjjel, hogy nekem akkor órám lesz. Hát azért remélem, csak meg tudjuk oldani...
Megvettem a ketrecet, jó nagy, pedig nem is a kapható legnagyobbat vettem, viszont azt hiszem, szerencsém volt, mert teljesen fel van szerelve, és nem volt drága... :)
Már csak a nyuszi hiányzik belőle...
Megvettem a ketrecet, jó nagy, pedig nem is a kapható legnagyobbat vettem, viszont azt hiszem, szerencsém volt, mert teljesen fel van szerelve, és nem volt drága... :)
Már csak a nyuszi hiányzik belőle...
